Február 4-e az örmény egyházi naptárban Szent Szárgisz tábornok, hadvezér emléknapja. Húsvét előtt 63 nappal emlékeznek meg róla. Szent Szárgisz a fiatal párok és szerelmesek közbenjárója.
Szent Szárgisz hadvezér a keresztény világ szentjeinek osztályába van felszentelve. A hagyomány szerint mártírhalált halt a keresztény hitéért fiával, Martirosszal és 14 bátor harcosával együtt. Szent Szárgisz a kereszténység hirdetésével és templomépítéssel foglalkozott. Amikor a hitehagyott Julianus uralkodása alatt elkezdődött a keresztényüldözés, Szent Szárgisz kinyilatkoztatást kapott Istentől, hogy hagyja el a birodalmat. Fiával Örményországban telepedett le, ahol Khosrov király fia, Tiran uralkodott. Tiran megparancsolja Szárgisznak, hogy szegődjön Shapuh perzsa király szolgálatába, hogy megvédje az országot Julianus invázióitól. Így Szárgiszt nevezik ki a csapatok parancsnokának. A hagyomány szerint harcostársai, látva Isten csodáit Szárgisz kezében, lemondtak a pogányságról és elfogadták a kereszténységet. A perzsa sah azonban megköveteli tőle, hogy tüzet imádjon és áldozatokat hozzon.
Amikor Szárgisz nem hajlandó lemondani hitéről, a tömeg megtámadja és megöli fiát, Martirost. Szárgisz börtönbe kerül, majd lefejezik. Szárgisz 14 katonája is vértanúhalált halt a keresztény hitért.
A mártírok holttestét Hamian városában temették el, ahonnan az egyik örmény történész szerint Mesrop Mashtots elvitte Szent Szárgisz holttestét, és eltemette az örményországi Karbi faluban.
Aztán Mashtots, kiveszi a szent egyik fogát, egy fakeresztre rögzíti, és az ereklyét a Gaga hegy tetejére viszi, ahol egy kolostort épít Szent Szárgisz emlékére. Ezeket az eseményeket Nerses Shnorali "Sharakan Szent Szárkisz emlékére." című művében is megemlíti.
Szent Szárgisz kultusza az 5. századtól terjedt el Örményországban, amikor Mesrop Mashtots összegyűjtötte Szent Szárgisz ereklyéit Karbi faluban, és megalapította az Ushi-i Szent Szárgisz templomot és helyükön az azonos nevű kolostort.
Örményországban a Szent Szárgisz-napot nemcsak egyházi szertartásokkal és imákkal, hanem néphagyományokkal is ünnepelték. Így például Szent Szárgisz ünnepe előtti éjszakán a fiatal lányok sós fánkot esznek, és arra számítanak, hogy álomban látják leendő vőlegényüket. Szokás volt az is, hogy a ház tetejére vagy az erkélyre magokat, lisztet szórnak. A hagyomány szerint szerencséje lesz annak, akinek a tányérján a szent átmegy a szórt liszten vagy magokon.
Az ókorban ezen a napon szokás volt kígyósavanyúnak nevezett levest főzni. Lencséből, búzadarából, lisztből készítették és savas vízben főzték. Az ünnepen a hívők ellátogatnak a Szent Szárgisz hadvezérről elnevezett templomokba, hogy részt vegyen az aznapi liturgián.
Aleppó tartományban Marash lakossága nagy jelentőséget tulajdonított az ünnepnek. Böjtöltek Szent Szárgisz ünnepén és azon a héten. A böjt idején tilos volt állati eredetű termékek fogyasztása.
A böjt harmadik napján a hívők reggel elmentek a templomba, és a böjtöt "khachmer" (szentelt víz) ivásával fejezték be. Majd hazatérve az "Alla Hotz" (só és kovász nélküli kenyér, vagy "Pekhand" nevű kenyeret ettek, amelyet pörkölt lisztből és szőlőből (szőlőlé) készítettek. Szokás volt a pekhandot nagy mennyiségben főzni és szétosztani a szomszédoknak: Ha a házigazda szegény volt, akkor az elkészített ételt elég volt 7 részre osztani. Az ötnapi böjtölni vágyóknak szombaton a templomba kellett menniük, úrvacsorát venni, és az istentisztelet után felajánlást tenni.
Szent Szárgisz ünnepe nemcsak az étkezési szokásokat érintette hanem a mindennapokat is. Így ezen a napon a nők és a lányok nem moshatnak, nem fonhatnak gyapjút, cérnát.
Zeytunban Szent Sargiszt a család védőszentjének is tartották. Problémák esetén Zeytun lakossága a szenthez fordult az "Aman, hozd el Szent Szárgisz ünnepét" imával.
Zeytunban a felnőttek egy hétig, a fiatal lányok pedig három napig böjtöltek. A böjt szombaton egy birka vagy kecske feláldozásával és a hús szétosztásával ért véget a szegényeknek.
A hagyomány szerint Szent Sargisz Görögországból Perzsiába menekülésekor a Vardgegh nevű helyen, Bardzsanch falu közelében keresett menedéket. Volt ott egy forrás, amelyet később a szentről neveztek el.
Szent Sargisz éjszakáján a hagyomány szerint a hadvezér minden keresztény házán átmegy fehér lován.
A Kharberd tartományban fekvő Hyusenik falu közelében volt egy magas hegylánc, melynek tetején egy természetes sziklahíd volt. Az emberek azt hitték, hogy a helynek gyógyító tulajdonságai vannak a gyermekek számára. Az ünnep napján az édesanyák gyermekeikkel felmásztak a hegy tetejére, a híd közelében gyertyát gyújtottak, megcsókolták a kő lyukait, ami a hagyomány szerint Szent. Ezek voltak a szent hadvezér ló patájának nyomai. Ezután pénzérméket helyeztek a lyukakba, és hazatértek.
Az Aghtamar-templom falszobraiban is megtalálható a lovon ülő szent, kezében lándzsával.
A Szent hadvezér képe festett kéziratokon, örmény hímzéseken, és templomi függönyökön láthatók.
Forrás: Alex Avanesian - Facebook
