Nagypénteken Jézus szenvedésére és kereszthalálára emlékezik az egyház. E Keresztút elmélkedéseit Őszentsége I. Karekin, minden örmények katholikosza írta. 1977 decemberében azért ment Rómába, hogy találkozzon a Szentatyával, és megerősítse vele és a katolikus Egyházzal a közösség szent kötelékét.
Most szimbolikusan ismét találkozik I.Karekin katholikosz Róma püspökével, e jelképekkel és lelki tartalommal telített gesztusban: együtt járnak közös Uruk, minden üdvösség forrása, Jézus Krisztus nyomában a kereszthez vivő úton egyházaik nevében és egységük kifejezéseképpen. Együtt imádkoznak az egész világért, különösképpen azokért a keresztekért, amelyek számos ember reményét veszik el a világon.
Az üdvözítő fájdalom útját járva, az egyetemes fájdalmat juttatván kifejezésre, ismét talákoznak a testvérek. Együtt haladnak a közös Atya felé, a Fiú nyomdokán, a Szentlélek kiáradását várva. A keresztút az egység útja.
Az örmények történelme nem érthető meg, másként, csak hitükből kiindulva. A legkorábbi keresztény igehirdetéstől fogva, amelyet a hagyomány szerint Bertalan és Tádé apostol végzett körükben, az örmény nép viszontagságai arról tanúskodtak, hogy életük árán is hűek akartak maradni Krisztushoz.
Amikor nyugat felől, Pontuszból és Kappadókiából, illetve délről, Szíriából eljutott a kereszténység Örményországba, magával hozta e területek hagyományait is.
A saját ábécé kialakítása az 5. század elején lehetővé tette, hogy a bibliai szövegeket s az egyházatyák írásait nagy tömegben fordítsák le nyelvükre. Így született meg az örmények liturgiája, amely képes volt magába fogadni a legkülönbözőbb elemeket, ezeket rendezni és olyan egységbe fogni, amely azonnal felismerhető és eredeti. A későbbi évszázadokban is megmarad az örmények liturgiájának ez a sajátossága, bár bizánci és latin elemek is vegyülnek bele. E kulturális nyitottság a különféle befolyások és gazdagságok iránt jelzi az örmények ökumenikus alapállását.
E Keresztútban Őszentsége I. Karekin kiemelte lelkipásztori alapállásának egyik fő irányát: kifejezésre juttatni a hagyományban rejlő kincseket, s közben a mai ember kérdéseire figyelve, a számára felfogható módon megfogalmazni ezekre a választ. Amint gyakran visszatér e gondolat tanításában: szükséges, hogy az Evangélium azoknak a nyelvén szólaljon meg, akik napjaink várakozásaiban és problémáiban élnek. Az Egyház nem lehet csupán emlékek őrzője, hanem életre kell keltenie e szavakat, hogy megmutassa az élő Krisztus örök újdonságát. Éppen ezért az ókori örmény liturgikus himnuszokból és írásokból vett idézetek valóban aktuális gondolatokkal és képekkel váltakoznak.
Szentatya:)
Testvérek, azért gyűltünk egybe ma, Nagypénteken, hogy imádkozva végigjárjuk a mi Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus keresztútját. Ebben az évben lépéseinket azok az elmélkedések fogják irányítani, amelyeket szeretett testvérünk, I. Karekin minden örmények katholikosza ajándékozott nekünk. Kezdjük tehát utunkat az ő szavaival.
Bevezető imádság
Köszönjük neked, Uram,
hogy ismét ráirányítottad lépteinket
a kemény és dicsőséges, felfelé vivő útra, amely üdvösséged útjának csúcsára vezet.
Szentnek hívják ezt a pénteket (Avak Ourpat) mi örmények,
a magunk liturgikus hagyományában.
De hát mi Szent ezen a pénteken?
A szent csakis ő, a mi Urunk, Jézus Krisztus,
aki dicsőséges módon, megmutatta szeretetét irántunk
a szenvedésben, a megaláztatásban, a megkínzatásban, a kigúnyoltatásban és a keresztre feszíttetésben, a halálban és az eltemettetésben.
És mi Ősi ezen a napon?
az, a mi Urunk, Jézus Krisztus, az ősi Fény,
aki az üdvösség útján vezet bennünket,
és arra hív, hogy kövessük az ő útját, amit az Atya keze rajzolt.
A mai napon örmény népem nevében csatlakozom Őszentségéhez, II. János Pál pápához, szeretett testvéremhez a közös Úr szolgálatában, és együtt imádkozunk, együtt elmélkedünk, felidézve és újraélve Jézus Krisztus haláltusájának és aggodalmának, egyedüllétének és elhagyatottságának, imádságának és megbocsátásának pillanatait.
Nincs nagyobb szeretet Jézusénál, amelynek neve áldozat. Nemde megmondta:
„Senki sem szeret jobban,
mint aki életét adja barátaiért.
Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok?" (Jn 15,13-14)
Istenhez fűződő kapcsolatunk arany fonálként áthúzódik
a többi emberhez fűződő kapcsolatunkon is.
Az imádság a szeretet csatornája. Senki sem imádkozhat,
ha szívét nem szeretet tölti el.
Isten, a szeretet forrása, nem hallgat meg,
ha nem egymás iránti szeretettel imádkozunk hozzá.
A mai napon ismét, és különleges módon együtt imádkozunk, együtt gondolkodunk. Éppen együttlétünk okán nyeri el imádságunk az igazság és az egység hangját.
A mai napon Jézussal való egységünk
annyival gazdagabb, hogy együtt imádkozunk, miközben dicsőítjük keresztútjának végső óráját. Az ő Kereszt felé vezető útja:
a mi életünk és a mi tanúságtételünk útja."
I.KAREKIN minden örmény katholikosza
RÉSZLET
Jézus hatáltusája az Olajfákhegyén
Ez az az óra, amelyben Jézus a leggyengébb, és mégis: ebben az órában a legerősebb!
Ismerte a gyötrelmes halált, ami rá várt.
Valódi emberként megtapasztalta az életnek azt a pillanatát,
amikor az ember átérzi a halálfélelmet,
főként ha halálát az emberi igazságtalanság okozza.
Minden nap a halál fenyegetésében élünk.
Gyakran nem veszünk erről tudomást.
Pedig a halál ott leselkedik ránk,
és vár mindnyájunkra.
Készen vagyunk-e?
Szeretnénk elkerülni,
de vajon kikerülhetjük-e?
Az egyetlen mód, ahogy legyőzhetjük a félelmet, ha ezt ismételjük: „Legyen meg a te akaratod". Az Istenbe vetett hit elvezet bennünket
a lélek bátorságához, a manapság legszükségesebb erényhez.
A világ tétlenségében rádöbbenünk,
milyen szegény a lélek.
Érzékeljük, mekkora űr van körülöttünk,
„remegünk és gyötrődünk".
A szenvedés kelyhe minden nap ott áll asztalunkon: a mi kelyhünk, vagy másoké.
Nem veszünk róla tudomást, igyekszünk elkerülni.
De majd akkor, amikor eljön az óra, és ki kell inni a kelyhet,
készen leszünk-e kimondani: „Legyen meg a te akaratod"?
Ó, szenvedők szenvedők Ura,
veled együtt beléptünk a Getszemáni kertbe.
Részt veszünk haláltusádba mi hozzád imádkozunk,
Urunkhoz és Megváltónkhoz: fogadd el kéréseinket,
add meg nekünk a te győzhetetlen hitedet,
hogy úgy haladhassunk át a halál völgyén,
hogy nem félünk közben a haláltól, és reménykedünk az örök életben. Változtasd át a Getszemáni keserűségét az Édenkert édességévé, ahonnan születtünk és ahonnan örömünk táplálkozik.
Forrás: Alex Avanesian - Facebook
